Pete László Miklós versei

Komorodik a világ

Komorodik a világ,

Halál lépte dobban,

Szorongató nyomorúság

Terjed egyre jobban.

 

Fancsalodik a derű,

Gagyi szennye terjed;

Megtorpanó optimizmus

Cinikusra erjed.

 

Savanyodik a humor,

Zaj öli a csendet,

Bürokratikus látszatok

Pótolják a Rendet.

 

Komorodik a világ,

Elhervad a rózsa,

Élettelen pénz-kolosszus

Az Élet adósa.

 

Zsugorodik a jövő,

Fekete a zöldség,

Életre meg túlélésre

Nem futja a költség.

 

Tőke-vonat zakatol,

Közöny ül az égen;

Amerre megy, sivatag lesz

Mindenütt az Éden.

 

Komorodik a világ,

Pénz a legfőbb Ennyi;

Öntelten szemléli, hogyan

Növekszik a Semmi.

 

Harsog a buta zörej,

Lét zenéje néma,

Bölcsességet osztogat

A fogyatékos léha.

 

Rongyos celeb mű-idő

Öli meg a percet,

Hígvelejű szóözönök

Mímelik a verset.

 

Néz a Ritmus tétován,

A Dallam szivárog;

Nélkülük csak tovább mélyül

A fekete árok.

 

Szűkülnek a távlatok,

A remények fogynak,

Ostrom verte kis örömök

Némán mosolyognak.

 

Élünk, amíg élhetünk,

Amíg Isten éltet;

Amíg élünk, általunk is

Tovább él az Élet.

 

Élni talán küldetés,

A Rossz tagadása;

Minden boldog ember talán

Isten földi mása.

 

Csók, Ritmus és Szerelem,

Lelkünk öröksége;

Adjuk tovább, hogy a Létnek

Sose legyen vége.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!