Isten fortélya

Az Idő csorog,

Dühödt tél után tavasz andalog,

Elfogy a múlt, a jövő vánszorog,

S az Isten hallgatagon

Mosolyog.

A feladat

Marad,

A Lét komótos léptekkel halad,

Mellette por szakad;

S a kitartásból csak

Közöny fakad.

A Lét a Hatalom;

Örök mosoly közömbös halmokon,

A Léten túl

Nem látszik oltalom,

S régen nem érdekel

A jutalom.

Rovásra jöhet

Száz újabb rovás,

Már nem csap be sejtelmes látomás,

Nem lelkesít Kinyilatkozás;

S nem rémít más,

Csak Léten túli

Elszámoltatás.

Isten fortélya: sok lépés előre;

Tán jó bor a Lét,

Tán csak ócska lőre.

Rőt forróságon

Vagy ezüst fagyon;

Nem számít

Se glória,

Se vagyon.

Isten fortélya;

Ezen a hegyen

Se rajongó, se zsoldos ne legyen.

Isten fortélya: közönyös való;

Nem számít, meddig ér a takaró.

Az Idő csorog,

Dühödt tél után tavasz andalog,

Még él a test,

Madár dalol,

A Nap ragyog;

S az Isten egyre-egyre

Mosolyog…