Vén cinikus novemberi szél,
Azt mondja,
Hogy Európa
Öngyilkos álomvilágban él.
Kopott késő őszi láthatár,
Azt se halljuk meg talán,
Ha Isten
Az arcunkba kiabál.
Vén cinikus novemberi szél.
Közeleg a Tél.
Csikorog a korhadt ősz-batár,
Vigyorog a sár…
Vén cinikus novemberi szél,
Van, aki
A saját népe
Ellenére él…
Hogyha az ég néha felderül,
Akad, aki mindig csak
A bajoknak örül…
Vén cinikus novemberi szél,
Van-e,
Aki még
Élhető jövőről mesél?
Jövő házán lesz-e majd fedél?
Mit lát majd
A vén cinikus
Novemberi szél?
Lesz, ha mi nem adjuk fel… Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon tetszett. Aggódás, féltés, a haza, a jövő, minden benne van.Lesz-e élhető jövő az unokáinknak?
Hálásan köszönöm, hogy itt jártál!
Mennyire igazad van!
És a versek is tetszenek, formailag is, kifejezésmódban is!