A hó már lucsokban ázik,
Délceg napsugár cikázik
Jég felett,
A távolban készül már
A fényességes
Kikelet.
A vén Idő sosem remél,
Nem is kínozza meg a Tél
Sohasem;
Közömbös, mint
Vén ereszen
A perem.
Havas föld tündér álmában,
Világfának árnyékában
Tavasz ül;
Hirdeti, hogy tovább élni
Sikerül.
A szent tavasz azt üzeni,
Gyere jövőt meríteni,
Kedvesem,
Várhat ránk még boldogság
És Szerelem.