Öblösödnek a terek,
Napok rövidülnek,
Szárnyaszegett tegnapok
A lábam köré gyűlnek.
Fényesre kopik a múlt,
Vak feledés csörtet,
Doktrínába zárt képzelet
Rozsdás láncot csörget.
Öblösödnek a terek,
Napok rövidülnek,
Komolytalan lázadások
Sírba szelídülnek.
Magyarhonban este van,
Kedvesem karomba’,
Az ölelés sátrán túl
A vén puszta goromba.
Tágulnak a Mindenek,
Szűkül a szerencse,
Napról napra inflálódik
A régi tál lencse.
Gagyi lármától szenved
Az öreg Hold az égen,
Elfonnyadt a minket áldó
Múlt tenyere régen.
Öblösödnek a terek,
Napok rövidülnek,
Műanyag halálmadarak
Sose könyörülnek.
Elnémul a bizonyság,
Ünnepel a kétség,
Homo erectus-féléket
Termel a sötétség.
Minden egész, ha törött,
Meddő keseregni,
Már nem elég összerakni:
Ritmusba kell szedni.
Öblösödnek a terek,
Napok rövidülnek,
Mai csókok csókra szomjas
Holnapokat szülnek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: