Pete László Miklós versei

A néhai Szólón

Egyszer régen, Attikában

Főtt a nép az adósságban;

A kamatok embert ettek,

Rabszolgaságba vetettek.

 

Nehéz idő,

Nehéz idő;

Mit is tehet egy Békítő?

 

Rossz jelen indulat-árja

A vérfürdő-jövőt várja,

Vadul villognak a szemek,

Ezer oszlop beleremeg.

 

Kardot köszörülő

Idő…

Mit tehet itt egy Békítő?

 

Vén hitelek rossz fullánkja

Életerő lelkét rágja,

Talán a fájdalom marad,

Abból meg csupán kín fakad.

 

Farkasfogú,

Szürke idő…

Mihez kezdjen egy Békítő?

 

Mi lett aztán Attikában?

Vér folyt a templom sarkában?

Megtelt az összes temető,

S infarktust kapott a jövő?

 

Adósság-hálójú idő,

Mit művelt az a békítő?

 

Amit Szólón egykor tudott,

Úgy látszik, már örök titok,

Mivel ma nem tudja senki.

 

Vajon mit lehetne tenni,

Hogy mégse tudja megenni

Az adósság a világot?

 

Az egykori Szólón ma már

Szobor a múlt magas falán.

 

Szúrós szeme egykor látott

Megszűnni sok adósságot.

 

“Holnap napkeltétől pedig

Többé senki nem tartozik,

Nincs adós, nincs hitelező,

Viszont talán lehet: jövő…”

 

A kisöpört adósságok

Helyén elfért a jövendő,

Jött Attikára jobb idő…

 

Ma már ebből gyerek felel,

De hogy mivel érhette el

Szólón, azt nem tudja senki.

 

Jövő menedéke: béke;

És a mélykék hellén égre

Bizakodva néztek végre.

 

Pénzes farkas, adós bárány

Puszipajtások nem lettek,

Viszont tovább öregedtek.

 

Megköszönte-e a tömeg

Szólónnak, a békítőnek?

 

A fegyvereket letették,

Csendesek lettek az esték…

 

Hogy lehet a hitelezőt,

Meg a dühös nélkülözőt

Egy akolba beterelni?

 

Mindez csupán Szólón titka,

S mivel Szólón nagyon ritka,

Rajta kívül nem tudja más…

 

Ma is nehéz idők járnak,

Ma is a jövőbe vájnak

A hatalmas adósságok…

 

Néhai Szólón, barátunk,

Jöjj hozzánk, szívesen látunk…

 

Múltba zárva hogy’ jöhetne?

Tán el is van már feledve?

 

Panaszosan, búsan szólón

Idézlek, néhai Szólón!

 

Higgadt bölcsnek, békítőnek,

S főleg: jövőteremtőnek

Ma is itt lenne a helyed.

 

Hó hull sápadt Miatyánkra,

Kemény szél jön a világra,

Újabb baljós, rossz esztendők.

 

Reménykedve, szépen szólón

Idézlek, néhai Szólón.

 

Jöjj el közénk,

Itt a helyed,

Vagy küldd közénk a szellemed!

 

Éledezik száz rossz erő,

Jöjj,

Ne késlekedj,

Békítő!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!