Ma csatakos,
Holnap deres
Novemberben galambősz
Az Ősz.
Öregszik a Ráció;
Egyre vénül,
Tokásodik,
Mind mogorvább, mind nyűgösebb,
Napról napra szenilisebb
A Civilizáció.
Esik eső,
Csepereg;
Lusta földre,
Bús tetőkre,
Haldokló fákra
Pereg.
Hull az Idő
Száraz ágra,
Nedves piacgazdaságra;
Szorongató szabadságra,
Végét járó kis
Országra.
Ma csatakos,
Holnap deres,
Novemberben galambősz
Az Ősz…
A Jelen köhög,
Sápadt, reszketeg;
Állítólag nincs Költészet,
Csak költészetek;
Sok az Egynél
Sokkal
Kevesebb…
Esik eső,
Szemereg;
Bádogeresz nyekereg,
Tönkre áznak
Régi,
Poshadt
Szerepek.
Hull az Idő
Nedves földre,
Fonnyadt propaganda-zöldre;
Meddő, tudós kerevetre,
Dogmatikus eredetre.
Ma csatakos,
Holnap deres,
Novemberben galambősz
Az Ősz…
A köd szétterül,
A holdfény elül;
Az utókor puszta léte
Veszélybe kerül.
Esik eső,
Szemetel;
Ég a Földdel
Felesel;
Kérdezném a vén Napot,
De nem felel.
Hull az Idő
Nemhitekre,
Kiürült tekintetekre,
Üres művész-művészetre;
Spórolt hazaszeretetre.
Fájdalommal múlik a Múlt,
Pityereg az Ősz;
Jövő néni kis szobában
Gyógyteákat főz.
Piac gurul
Hatra-vakra;
Kötőfék a szamarakra;
A sznoboknak nyelv-kritika;
A világnak füstkarika.
Hull az Idő
Kis körökre,
Öltönyös, megfáradt tökre,
Eltörik a régi bögre;
Kapaszkodunk régi rögbe,
Örökifjú örömökbe;
Élünk és halunk.
Örökre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: