Érik a mézédes szőlő, és hullik a körte;
Kedvünket keresik bársonyos őszi napok.
Lágyan zsong körülöttünk álmatag őszi verőfény;
Estefelé didereg, reszket az alkonyi táj.
Szépséges kora őszi napon kacarászik a szellő;
Mint álmok szigetén: bőség, béke, derű.
Szép adományok bő sorait kínálta az élet;
Két felnőtt gyermek; édes, jó Feleség.
Fél évszázad alatt volt bőven részem örömben;
Otthon, béke, család, szent szerelem, s nyugalom.
Szép szeptemberi hétvégén levegőt vesz az Élet;
Körtét rág a Jelen, s alszik a marcona Múlt.
Vén totyakos Történelem otthon nézi a tévét;
Tán bölcs, s mégse tudom én irigyelni szegényt.
Nagy vagyonom sose lesz. Tudom én: vállat vonok erre;
Látom, akiknek van; s nem vágyom közibük.
Öltönyös ércpofa diktátor se leszek soha én már;
Nem vonz külsőség, s az öltönyt sem szeretem.
Nem hat meg sose párt, vagy a gittegylet renoméja;
Túlkorosan, szabadon: régi balek maradok.
Isten adott egy hazát nekem, itt van, ez Magyarország;
Elveim régiesek: s másikat nem keresek.
Áldott szeptember: sose volt ilyen édes az ősz még;
Nyár heve rég elszállt, s már a Nap is mosolyog.
Tegnapi szép, üde szeptember már mindig enyém lesz;
Gyógyszer a szép emlék, áldja meg Isten az őszt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: