Pete László Miklós versei

Életgombolyag

Gombolyodik,

Tekeredik…

Múlt-manócskák

Hordják-viszik.

 

Gyorsan szaladnak a napok;

Lassan ötvenéves vagyok…

 

Egyik fele

Másik fele

Irigy Idő

Gyorsul vele.

 

Meredek az Élet halma,

Ránc csak a Halál hatalma…

 

Gombolyodik,

Csavarodik;

Sors a Léttel

Tusakodik.

 

A Gombolyag a Homályból gurult;

Nincs Jövő,

Ha semmibe hullt

A Múlt.

 

Vékony szála

Csúszik egyre;

Egyedül megyünk

A Hegyre.

 

Az Élet tán drágalátos kalitka,

S az Ember tán a világ ősi titka…

 

Gombolyodik,

Tekeredik,

Leélt korunk

Kerekedik.

 

A Szellem a nagyvilágot áthatja,

S a tudomány majmok fogát kutatja…

 

Gombolyodik,

Csavarodik,

Élet súlya

Domborodik.

 

A Lét:

Derengés ócska falakon;

S az Élet:

Áttörés az anyagon.

 

Finom, vékony,

Hosszú szála;

Fele öröm,

Fele hála.

 

Érzelem-létünk Égre vinne fel,

Lefelé csábít anyag-lucifer.

 

Gombolyodik,

Földre terül;

Mindig az Élet

Van felül.

 

Bennünk tárolja erejét

A Lét;

Harmónia és Szerelem

A tét.

 

Gombolyodik,

Tekeredik…

Múlt-manócskák

Hordják-viszik.

 

Gyorsan szaladnak a napok;

Lassan ötvenéves vagyok…

 

Egyik fele

Másik fele;

Szabad akaratom vele.

 

Gombolyodik,

Tekeredik;

Az Idő nem öregedik.

 

Idő gallérja

Körülfog

Létünk léte

Örök titok.

 

Gombolyodik,

Tekeredik;

Létről Létre

Cseperedik.

 

Apró híd a halál éje;

Mosolyog

A Lét Törvénye.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!