Pete László Miklós versei

Vihar a szeptemberi nyárban

Lonc, Lonc,

Sivár konc,

Jövő nyakán kőkolonc,

Futó szél-lobonc…

 

Villám villan,

Elkésett nyári zivatar sistereg;

Koldus Jövő vén Jelennel

Enyeleg.

 

Lánc, lánc,

Eszterlánc,

Beomlik a régi sánc,

Elmélyül a ránc.

 

Eső veri

A körtefát, az udvart és a padot,

Igyekszik elsöpörni

A tegnapot.

 

Onty, ponty,

Asszonykonty,

Sír az árva kis poronty,

A Jövő-poronty.

 

Szeptemberi vad zivatar,

A Föld mégis

Jövőt akar.

 

A bosszút sose kívánja,

A hatalmasokat – szánja.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!