A Nyár az úton ballag már
Gyalog,
Holnaptól szeptember
Fanyalog
Hegyeken és vizeken,
A savanyodó nyári ízeken.
Ezernyi emléket hagyott
Nekünk,
S míg a deres, vén honba
Megyünk,
Emlékek tüskebokra
Utal fájdalmas, elmúlt illatokra.
Bár lelkünket már új életre
Gyúrta,
Most látjuk csak, mennyire
Kurta;
Igyekszünk jól szeretni,
Hogy meg tudjuk az új Nyarat fizetni.
Tovatűnt, mint holmi szeszélyes
Dáma,
Hiába kapkodunk
Utána;
Lesz majd elég hó és dér,
Mire valaha újra visszatér.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: