Van, aki nagy vagyonnal
Maradt nyűgös gyerek,
Sorsüldözött pofával,
Örökké szenveleg.
(Jobbnál jobbra törekedve
Mézet fitymál balga medve.)
Van, aki unalomtól
Száz holtágra szakad,
S dühében másról képzel
Magában rosszakat.
(Aki folyton rosszat kutat;
Szebbet a tükör se mutat.)
Van, aki hősi pózban
Lefényképezkedik,
Mert hátha nő az ára,
Ha megvesztegetik.
(Mindenről a piac tehet,
Aki fél, külföldre mehet.)
A szó-téglából épült
Város határtalan,
Vajon mitől lesz egyre
Több a hajléktalan?
(Kint rossz adók, rossz kölcsönök,
Varjú károg, szarka csörög.)
Gazdag túlélő kesereg;
Perelne holt szegényeket.
Álhumánum egén szálldos
Gengszterváltó milliárdos.
Száradnak tavalyi rügyek,
Zsémbeskednek agg ürügyek.
Fent mindent csupaszra gyalul,
Úgyis megfizetnek – alul.
Miért nem lelkes senki,
Mért nincs gaudium?
Pedig akad megmentőnk;
Egész panoptikum.
A becsület nagyon drága,
Leépíti sok nagysága.
Piacfüggő eszmék hatnak;
Nincs szaga a szavazatnak.
Készül a hazánk a sírba,
Nekrológja meg van írva.
És mégis
Mégis;
Bár röhög ránk az ég is –
Ha az őszi hajnal
Fél is;
Alulról és méltósággal;
Békés komoly igazsággal
Lehet jövőnk
Mégis.