Pete László Miklós versei

A kapzsiság politikát Szövöget, Szóra, dallamra, hazára Nyelvet öltöget; Gömbnyi létből formál Sápadt Köröket; Vele szemben didereg a Naiv Becsület.   A becsület a lelkünkben Vert tanyát; Ha figyelünk, meghallhatjuk Egyszerű Szavát.   Csiricsáré világunkban minden relatív, Csak az marad szilárd, Ami örök És naiv.   Fondorlatos rendszerekben Terjed A kacat; S magányosan Őrzik meg… Tovább »

Késik a renyhe tavasz, dideregnek az esteli fények; Megfagy a víz odakint, mint január idején. Gyenge a Nap, ki se bújik a tétova, szürke ködökből; Árva papírgalacsin fázik az út közepén. Reszket a hosszú, kései télben a lomha zimankó; Meddig tart a hideg? Lesz-e tavasz valaha?... Tovább »

Zoe kutyám kísérget Rekkenő melegben, Amikor még a szellő is Ásítozva lebben.   Nem tágít, bár nyelve lóg, Mindig a nyomomban, Amint simogatom, érzem, Hogy a szíve dobban.   Kis fekete labrador Emeli a praclit, Télen-nyáron hűségesen Követi a gazdit.   Nem unja a kis Zoe Egész nap követni, Hogyha elborul a kedvem – Ő… Tovább »

Hűvös május, hideg hajnal, A napfény ritka még, Torzonborz esőfelhőkkel Gomolyog az ég.   Szél süvít komor panasszal, Fakó csend pereg, Május orgona-jelképe Némán didereg.   Ki tudja, lesz-e nyár idén, És remények sora, Vagy marad a bátortalan Torz melankólia?   Spórol a május. Száz virág Akárhogy kérheti, És amit most megtakarít – A Semmit… Tovább »

Zeng a Tavasz, Tűz a Nap, Testesül az álom; Nyári Jövő duruzsol már Ezernyi virágon.   Éled a Hit, Kék az ég, Mosolyog a Béke, Önbizalom a világnak, S az Embernek éke.   Kacag a szél, Zöld a fű, Virágok dalolnak, A pirosló hajnalokból Integet a Holnap.... Tovább »

Hiszek a Hit hatalmában, A Kedvesem mosolyában, Hiszek hitben Szeretetben, És hogy bennünk él Az Isten.   (És nem hiszek a nemhitben, Lompos, tudákos szkepszisben, Szemüveges tagadásban, Ordas dogmák hatalmában.)   Hiszek a Szó erejében, Lét céljában, értelmében, Családban És boldogságban, Egy majdani jobb világban.   (És nem hiszek tagadásban, Halálfilozófiában, Hogy életbe vagyunk vetve,… Tovább »

Gyöngyös Imrének   Drága Atyai Barátom Ott a Messzeségben; Száll a versünk éteren át Napsugárban, jégben.   A vers sosem alhatik… Száll az égen Tengeren át Wellingtontól Sarkadig.   Augusztusi februárból Száll a versed hozzám, Minden szavad, biztatásod Száz örömöt hoz rám.   A vers sosem nyughatik… Száll az égen Tengeren át Wellingtontól Sarkadig.  … Tovább »

Vörös szenny folyt a földeken, Mint a halál bora, S végigvert szegény népemen Az ördög ostora.   Hitel-sújtotta otthonok Lettek végképp oda, Hogy ki mit spórolt onnan el, Nem tudjuk meg soha.   Hány tározó rejt még halált, Hol lappang néma könny? Hány vészt hoz még a kapzsiság, A restség, s a közöny?   A… Tovább »

Vízzel főz a magyar Ősz, Száll a pesszimista gőz.   Drótos fülbe fúj a szél, Az Idő sose henyél.   Silány zene nyekereg, Külhonba megy a gyerek.   Vízzel főz a magyar Ősz, Király sincsen már, csak csősz.   Erkölcsi gyomor korog, Buta bölcsesség huhog.   Sárkány könnye szemereg, Egymást marják a fejek.   Vízzel… Tovább »

Hitelek vámpírrá lesznek, Számlacápák embert esznek, Neveletlen sok gyerek; Azért csak jöjj, Kikelet, Árassz végre meleget, Ragyogd be a lomha, borús Kék eget.   Tapos a fekete kerék, Szaporodik a csőcselék, Összeomlás fenyeget; Azért csak jöjj, Kikelet, Árassz végre meleget, Ragyogd be a lomha, borús Kék eget.   Találsz kócos magyar eget, Liberális csődtömeget, Meg… Tovább »