Pete László Miklós versei

Vékony ösvény visz előre, Emberhez méltó Jövőbe.   Középről látni az égre, Jobbról? Balról? – Világvége…   Fanatizálódjunk végleg, Vagy legyünk torz embergépek?   Vékony ösvény visz előre Hétköznapi, szép Jövőbe.   Sem az öncélú hatalom, Sem a pénz-világuralom…   Abszurdumok zsibvására Nem ír a világ bajára.   Vékony ösvény visz előre Barátságos, szép Jövőbe…. Tovább »

Míg hazatérnem van hová, Kéken feszül az ég, S kikacag minden végzetet A meghitt messzeség.   Míg hazatérnem van hová, Békés a láthatár, És lombos kis kertünk ölén Csábít az illatár.   Mi ketten tán már vénülünk, Sejtelmesebb a dal, De huncut szerelmünk bizony Még mindig fiatal.   Míg hazatérnem van hová, A csókból csók… Tovább »

Kár rajta keseregni már; Az idő, mint részeg tengerár, A bűnök régi szigetét megette, És teremtett új vétkeket helyette.   Mint hosszú szoknyás, lompos vén kokott, Rejti a történelem az okot, Sok múlékony rossz tartós bajt hozott, Külföld lett, ami összetartozott.   Voltunk a színe – lettünk a fonákja, Kopott gyűlölködések rongyos zsákja, Kölcsönös gonoszság,… Tovább »

Már ötvenedik fénylő tavaszom kezdődik el immár, És entrópia hív vacsorára a távoli kertbe, Itt bent vércukor adrenalinnal vívja tusáját, S távoli halk zene, meg szerelem int még maradásra.   Ó, az a ködbevesző, halk, meghitt, távoli dallam! Hány ezer év örömét és fájó kínjait őrzi?   Visszhangot vet az Élet partjain egyre a dallam;… Tovább »

Talán káprázat a világ, Nem létezett soha, Nem más, mint rongyos kartoték Pár homályos sora…   Nem olvasható rajta már A “született” rovat; És az sem, hogy eredeti, Vagy csupán másolat.   Eltöprenghetünk rajta már, Hol áll a “ráció”, S másutt “kreáció” van-e, Vagy “evolúció”.   Hogy több-e mindez valahol, Mint néhány számadat, És hogyha… Tovább »

Megváltást kíván Hosszú tél után A föld, a víz, az ég, a sápadt rét, Jöjj el, Húsvét.   Megváltásra vár Lent a földi sár, Hol a kisember éli életét, Jöjj el, Húsvét.   Megváltás talán A virág a fán, Hogy hallani a fecske énekét, Jöjj el, Húsvét.   Megváltást remél Minden, ami él; Kutatja a… Tovább »

A Húsvét, mint türelmes, jó király, Hazavezette mindkét Lányomat; Mosolygunk megrakott asztal felett, Tűnődünk izgága jövő helyett, És kint, aki minden rosszat feled: Kacag bakfis vonásokkal: A Kikelet.   Ember fia nem levegőből él, Míg lélegzik, csak megváltást remél, Közben nem henyél, S a szent tavasz, ha visszatér, Az ember Jót remél.   Mint haldokló… Tovább »

Mikor jöttünk Kicsi volt És Csenevész, Csupán egy kis vézna tő volt Az egész.   Beköltöztünk, Örültünk, Hogy virágzik; Kívántuk, hogy éljen velünk Sokáig.   Kívántuk, hogy erősödjön, Ha lehet, Terjeszkedjen, Töltse be A teret.   Egyszer régen Volt egy első Pillanat, Tekinteted az enyémben Elakadt.   Lettünk egymás számára A VALAKI, S megszületett Kettőnk… Tovább »

Egy régi, áldott Friss tavasz hozott, És Te lettél a lelkünk tavasza; Mózeskosárban érkeztél Haza.   Izgága voltál hosszú évekig, Huncut kis apró, mozgékony csoda… Aztán hamar elnyelt Az iskola.   Te csacsogó, szép örömlobbanás; Tele volt Veled A régi lakás…   Szerelemföldről jöttél, Mint követ; Nem kaptunk Tőled mást, Csak örömet.   De mára… Tovább »

Poros, kátyús aszfalt úton Autók cikáznak, “Az utasok már nem úton, Megállóban áznak.”   Autóban ül a gazdag, Puha, renyhe testtel, Hát miféle kádenciát Mondasz erre, Mester?   “Kocsitok lócitrom helyett Benzinfüstöt áraszt, Hol egy macskát tapostok el, Hol meg néhány szál gazt.   Ördöngös és szélsebesen Suhan a fémkaszni; Úton kívül mit se láttok,… Tovább »