Pete László Miklós versei

Vén Idő rajzolta át Hajdani szép mosolyát.   Apa volt és katona, Nem győzhették le soha.   István rokona elkezdte, Ő volt, aki befejezte.   Életre kel, hogyha kell, Ő sohasem adja fel.   Legendákban lovagol, Szeret minket valahol.   Álmainkra figyelmez ő, Drága, örök védelmező.   Magyar dalok örök éke, Lovagoknak példaképe.   Volt,… Tovább »

Tán messze még a célszalag, Az Idő vén batár, S ha valamit nem teljesít, Majd újra sorba áll.   Tán messze még Utópia, Bolond a ráció, S ha késni tűnnek napjaink, Nincs kompenzáció.   Tán messze még a szebb jövő, Talán csak most fogan, Megszokta már a vén Idő, Hogy nélküle rohan.   Tán messze… Tovább »

A könyvtárban robotolt, Füle belső hangra volt, Megértette: Bölcsességre A belső idő tanít; Megírta, Örökül hagyta Sziriat oszlopai-t.   Szekértáborba nem állt, Inkább a Mecsekbe járt.   A végzetet sose hitte, A Sorsunk-at szerkesztette.   Nevére dogma csikorog, Átkozzák a szkeptikusok Ócska dühvel, habzó szájjal, Mert a műve ma is szárnyal.   Az Elveszett paradicsom Pihen távoli grádicson, Várkonyi tudta a… Tovább »

Ragyogj, fényes telihold! Jobb az élő, mint a holt!   Elcsitult a vihar üszke, Fényes május arca büszke, Ragyogj, fényes telihold, Ilyen este sose volt!   Szép tavaszi esti láz, Szerelmes a kicsi ház, Ragyogj, fényes telihold, Boldogságos este volt!   Csodás örök pillanat, Álmos égen fény szalad, Ragyogj, drága telihold, Sok-sok ilyen este volt…. Tovább »

Az elspórolt és elsikkasztott érzelem Tán zokog valahol; Semmi-poézis Semmi-nyelven Mélyértelmű Semmiről dalol.   Van szilikon alma, Széna helyett szalma, Univerzális bájvigyor: Globalizált Semmi Birodalma.   Tévé-nevelte, szerencsétlen, pusztulni szánt Bamba ifjúság; Elrendelt sorsod: Lapos medrű, Mesterséges Érzelmileg kiherélt Világ.   Ugorj össze Kirabolt és degenerált Szegénység A Semmi-vonalon, Olcsóbb a vér, mint a nyugalom,… Tovább »

Frissen vágott fűlepel illata tölti az udvart, Alkonyi szélben zsong a madárdal, langyos az este; Lombkoronás tavaszunk most tartja az Éggel a nászát, S esti csicsergés jósol a Földnek boldog időket.   Nincs akadálya a Földön az emberi boldogulásnak, Nem Természet adta szabályból lett a szegénység. Gátat a Föld nem emel, csak önmaga ellen az… Tovább »

Ha szürke köd lepi be az eget, Isten minket attól még nem temet.   Ha reménytelenség esője száll, Még nem kap szabad kezet a halál.   Ha megalkuvást hoz rossz felhő-madár, Nem sétál arrébb tőle a határ.   Ha szürke köd lepi be az eget, Isten bennünket attól még szeret.   Ha eső után kamatok… Tovább »

Elbújt a Hold. Tán valahol bablevest kanalaz. Itt van törvény, És mindenki számára Ugyanaz.   Ha el nem alszik reggelig, Majd húsért sorba áll, Előbb-utóbb a Végtelen is Valahogy Leáll.   Az Éjnek csillag-gyöngysora Az égen látható, Vagy megmarad, vagy elvisz Valami Új adó.   Szegény jövő: hajléktalan, Magába’ sírdogált, És reméli, hogy valaha Majd… Tovább »

Csendes este, virágillat, Lét zenéje száll, Tavaszi önkívületben Tombol a határ.   Csendes este, virágillat, Zöld a falevél, Önfeledten hancúrozik A tavaszi szél.   Csendes este, virágillat, Zsong a levegő, Szelíd arccal ül a kertben Velünk a Jövő.   Csendes este, virágillat, Meghitt szerelem; Évtizedek óta velem Él a Kedvesem.   Csendes este, virágillat, És… Tovább »

Mi a magyar most? Halvány lehetőség, Álcázott derű két könnycsepp között, Rettegett jövő, Zaklatott jelen, Istent elhagyó istenfélelem.   Nem hasznosuló hitelek világa, Elspórolt bársony, jelzálog, daróc, Szomorú bohóc.   Mi a magyar most? Foszló hagyomány, Elhülyülő, közömbös ifjúság, Ócska fatányér, Koszos poharak, Trágárság mélyén veszteglő szavak.   Bezárt üzemek haldokló hona, Nincs már tán… Tovább »