Pete László Miklós versei

Tánc, tánc, esőtánc Elázik a szoknyaránc, Nyári felhőtánc.   Felhő-égbolt sírva fakad, Két nap óta egyre szakad Szürke esőtánc.   Tánc, tánc, esőtánc, Rozsdás lesz a régi lánc Szürke esőtánc.   Vizes dézsát toltak hegyre, Kilyukadt, és szakad egyre Sáros esőtánc.   Tánc, tánc, esőtánc, Vízből és ködből a sánc Vak pocsolyatánc.   Záporozó vizes… Tovább »

Kedvesemmel, Kéz a kézben, Mindörökre összetartozván, A Szentélybe léptem…   A külvilág: magányos hegyorom, Itt fölénk tornyosult: A Nyugalom.   Mint vak világot a téridő máza, Úgy fogadott Az élő Isten háza.   Kezem a szeretet felé kitárván, Alázatot lehelt belé A márvány.   Jöttünk nyakig öltözve szenvedélybe, S a félhomály elvezetett A fénybe.  … Tovább »

Nincs vége mégse, Nincs vége soha, Vagyunk megint, Mint voltunk valaha; Újra szól a dal, S a Lelketek Örökké Fiatal.   Nincs vége úgyse, Nem lesz vége már, A Színpad ismer, S mindig visszavár. Újra zeng a Szó, S Calliope Nem lesz Megalkuvó.   Nincs soha vége, Jöttök, hogyha kell, A poklokat Ti ijesztitek el,… Tovább »

Fonnyadt őszi napsütésben Vén Idő henyél, Próbál nem gondolni rá, hogy Közeleg a Tél.   Aki közönyt vacsorázik, Mindenhol megél, Vén idő kopott vállára Hull a falevél.   Ősz hangszere rezignáltan Búsan hegedül, Hallgat a Menny. Fogy az Élet Rendületlenül.   Fonnyadt őszi napsütésben Zörög az avar, Pénz-fondorkodás miatt van Mind nagyobb zavar.   Fagyos… Tovább »

Miniszter lett, amikor más futott, Haza Bölcse volt; Börtönbe jutott.   Bölcsesség, Szerénység, Hit és Alázat; S elnyelte a sivár huszadik század.   Pár mondatát fenn  szajkózzák ma fennen, Hogy a többit meghallani se kelljen.   De ha szeretnénk még jövőt, hazát, Jól meg kell jegyeznünk minden szavát.... Tovább »

Itthon a két lány; esti zsibongás tölti az udvart; Langyos a friss, kora nyár; még zsongnak az alkonyi lombok. Tréfa, vidám kacagás, ami újra belakja a házat.   Huncut az est szeme, ünnepi köntöst ölt fel az élet; Tétova szél fuvolázik a könnyed esti melegben; Tapsol a bíbor felleg alól kikacsintva a Hold is.  … Tovább »

Szél, Szál, Szalmaszál, Az élet tovaszáll, Hamarosan nyolcvan lesz A nyugdíjkorhatár.   Csillag kering, Óra kondul, A Lét meg nem áll; Szél, Szál, Szalmaszál, Az Élet Tovaszáll.   Szél, Szál, Szalmaszál, A nyár mendegél, Devizahitelt kérelmez A templomegér.   Szegényre is, Gazdagra is A sír csendje vár; Szél, Szál, Szalmaszál, Az Élet Tovaszáll.   Szél,… Tovább »

Aprócska voltál valaha, S egy felejthetetlen napon, Egy szép, szeszélyes tavaszon Először sétáltunk haza. Madár röppent virágos ágra, S Te mózeskosárból néztél A világra.   Sokat sétálgattam Veled, A nyakamba ültettelek, Néhány meghitt kis éven át Beragyogtad a vén szobát, Volt vidám lárma, Meglepetés, Móka; S Te voltál a leghuncutabb Kis ördögfióka.   Vidáman nevetett… Tovább »

Vén telivér titkok sejtelmes fátyola lebben; Körtefa lombja közül csillagok őrzik a fényt. Kurta sötétség rejti szeszélyes Hold palotáját; Szélhárfán susogó trillát játszik az éj. Ifjú s vén szerelem parolázik a vágyteli csókkal; Zengő ablak előtt összeborulnak a fák. Tán ma fogan számos szép majdani ünnepi érzés; Vén horizont ágyán bújik a Földhöz az ég…. Tovább »

Kora nyári szélben Fürdetem magam, Elfelejtem, hogy a Nyárnak Egyszer vége van.   Kora nyári szélben Arcom felderül; Tudom már, hogy amit tervezek, Mind sikerül.   Kora nyári szélben Fürdik a világ, Szép reményről álmodnak A délceg rózsafák.   Kora nyári szélben Tücsök hegedül, A gonoszság egyszer úgyis Pokolba kerül.   Kora nyári szélben Hamvas… Tovább »