Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
Itt voltatok velünk
Valaha;
Még itt marad utánatok
A kezetek nyoma,
S az alkony csendje,
Ha szép,
És tétova.
Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
Vigyáz Rátok
Az emlékek sora,
Szemerkél az Idő finom pora,
S mint álmodott csoda,
Ha földre hullt,
Tenyerünktől
Távolodik
A Múlt.
Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
Mióta kering e planéta,
Osztályrészünk
A túlvilági séta,
Ti elmentetek,
Most nálunk
A staféta.
Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
Dolgoztatok, szerettetek és éltetek,
A mostani jövőtől féltetek,
Maradt Utánatok
A Béke,
Az ifjúság verőfényes
Emléke;
És szép Múlt, mint
A Jelen menedéke.
Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
Általatok élünk, vagyunk,
És élni tartozunk,
Ami még Tőletek marad
Mindent
Továbbadunk.
Hogy még az Élet
Élni tud,
Azért mi
Felelünk;
Köszönjük azt,
Hogy egyszer régen
Voltatok nekünk.
Benneteket előlünk
Már a múltnak mélye rejt,
Tán tudjátok, amit az
Élők közt
Senki se sejt.
Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: