Tétova nyár van idén, tovaszökken a hajnali szellő;
Spórol az ég ura is, ritka a kánikula.
Záporesők szemeregnek a tompán szürke egekből;
Ázott reggeleken fázik a hajnali szél.
Mintha a Földanya félne a rossz szeleburdi nyaraktól,
És a pogány meleget megzabolázza idén.
Ám a csepergő enyhe napokban jól lehet írni;
Jó puha hűvös idő termi a szép sorokat.
Míg felszárad a nyári melegben a tegnapi tócsa,
Izzik a billentyű, készül az új fejezet.
Tétova nyár van idén, fuvolázik az alkonyi árnyék;
Megfontolt-öregen ballag a Nap nyugaton.
Álmatagon heverészik az égen a jókora felhő;
Hajnali léptek alatt cuppog az éjjeli sár.
Néma jövendőnket elrejti a nyári varázslat;
Kánikulát titkol, vagy viharok viharát.
Nyegle világvégéket hirdet a sok puha elme;
Kommersz végnapokat sír a celebriadó.
Elpusztulhat e vékony máza a földi világnak;
Ám nem a jóslatokon múlik a vég sohasem.
Nem maja isteneket tart pajzsul az ostoba végzet;
Kapzsi világunktól kap fegyvert, eleget.
Tétova nyár van idén, most hűvös az éjszaka csendje;
Éjjeli álmunkat nem tikkasztja meleg.
Hozhat az elspórolt emberség ostoba véget;
Hűvös az éjszaka, de izzik a hű szerelem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: