Kívül a hőség,
Meg a pénz,
És belül: mi magunk,
Fut az Idő, telik a Lét
Virágzik a Nyarunk.
Kívül a pletyka, média,
Irigy politika,
A sültreális szürkeség,
És belül a Csoda.
A külsőt nyálkás, rossz burok
Rongyos bőre fedi,
Rabszolga itt a nyár, a Pénz
Szolgálni engedi.
Celeb-majmok hordája kint,
És műanyag a lét,
S a bottal járó vén Idő,
Csóválja a fejét.
Létünk nyara most meg-megáll,
Utána majd szalad,
Fentről tekintve minden Nyár
Csak néhány pillanat.
Csak önmagával azonos
A boldog pillanat,
S nem számít, hogy belőle is
Emlék – konzerv – marad.
A Lét mindig csak Pillanat,
Apró hullámfodor,
Magába zár, körbe ölel,
S amíg él, vándorol.
Rohan velünk mindenhová
Az örök Pillanat,
A végén az öreg Semmi
Majd menedéket ad.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: