Búcsúzó augusztussal
Már együtt vénülünk,
A Nyár hullámhegyéről
Tél-völgybe készülünk.
Hőség is volt ám néha,
Vígan tombolt a Nyár,
Glédába állt szavára
Az ifjú napsugár.
Térült-fordult a Nyár itt,
Vidáman érkezett,
Szerelmes életünkkel
Sűrűn fogott kezet.
Virágözönt lehelt ránk,
Frissült, újult a vér,
Hogy éljen még az Élet,
Midőn majd visszatér.
A nyári szent egekben
Újul a tiszta fény,
S a tűzből újra ifjan
Kelhet fel a Remény.
A nyár búcsúzni készül,
Mögötte már az ősz,
Majd számadásra késztet
A vén legenda-csősz.
Majd kell aggódni akkor,
Ha jégre dér pereg,
S ha majd a félszeg Élet
A Télbe hempereg.
A Nyár az alkonyatnak
Oltárán áldozik,
Sok csöndes alkonyattal
Majd végleg távozik.
A nyugvó Nap nyomába
Majd lassan elhalad,
De fénye, kéje, lelke
Mindig velünk marad.
Míg élünk, megtaláljuk
Magunkban szellemét;
Hitet, célt ad, s türelmet,
Míg élni int a Lét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: