Nincs vége mégse,
Nincs vége soha,
Vagyunk megint,
Mint voltunk valaha;
Újra szól a dal,
S a Lelketek
Örökké
Fiatal.
Nincs vége úgyse,
Nem lesz vége már,
A Színpad ismer,
S mindig visszavár.
Újra zeng a Szó,
S Calliope
Nem lesz
Megalkuvó.
Nincs soha vége,
Jöttök, hogyha kell,
A poklokat
Ti ijesztitek el,
A vénülő Élet
Felnyikorog,
S a Színpad újra
Rátok mosolyog.
Csak ez az Élet,
Mi is volna más:
Halált kacagó
Garabonciás.
Örökké mindent
Az Élet tehet;
Az Isten áldjon meg
Benneteket!