Bús fellegek
Feszengenek
Morogva;
Még nincsenek a Nyár tüzéhez
Szokva.
(Esik eső
Nyakló nélkül,
Konokul;
Több lesz a sár,
Ebből sok rokon
Okul.)
Felhő fakad
Zápor szakad
Zokogva;
A vén Nap most
A fellegfodrok
Foglya.
(Szorul rajtunk
A vén Idő
Satuja;
Egyszer végleg eltakar
Egy skatulya.)
A vérmes hőség
Félreállt
Dohogva;
És duzzog,
Mint egy elfelejtett
Dogma.
(Posztszapiensz
Poszthumánról
Hadovál;
Mégse jön
A posztmodernre
Poszthalál.)
Most nem fiús
A július
Magánya;
Tán titkot rejt
Mint vén hegy
Néma
Árnya.
(Lehet flancos
A ház és
A kútkáva;
Mégse lesz
Énekesmadár
A páva.)
Most sír a Nyár,
Tán látja már
Mivé lett;
Hogy lassan
Elfogy,
Múlik,
Mint az
Élet.
(Ha főbankár
Balhézik
A restiben;
Világgá
Ordítozzák
Az Estiben.)
Így lesz a por,
Mint annyiszor
Ma röggé;
Csupán az Élet
Élhet
Majd
Örökké.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: