Vén Idő rajzolta át
Hajdani szép mosolyát.
Apa volt és katona,
Nem győzhették le soha.
István rokona elkezdte,
Ő volt, aki befejezte.
Életre kel, hogyha kell,
Ő sohasem adja fel.
Legendákban lovagol,
Szeret minket valahol.
Álmainkra figyelmez ő,
Drága, örök védelmező.
Magyar dalok örök éke,
Lovagoknak példaképe.
Volt, s maradt az ország atyja,
Árnyékot ad a sisakja.
Látott rossz, dölyfös nyugatot,
Napkeleti áradatot.
Zúgott a gyűlölet szele,
S farkasszemet nézett vele.
A fényes legenda elfed
Könnyet, bánatot, szerelmet.
Veszteséget, halotti tort,
Fájdalmasan megélt szigort.
A fejére sose tette,
Csak maga előtt vitette,
De a hallgatag Korona
Tudta: Ő igazi ura.
Magyar népe szeretete,
El nem múló tisztelete
Őrt áll az emléke felett.
Magyar földön néha talán
Érte fúj a szél;
Egy fejjel
Magasabb
Volt
Mindenkinél.