Fonnyadt őszi napsütésben
Vén Idő henyél,
Próbál nem gondolni rá, hogy
Közeleg a Tél.
Aki közönyt vacsorázik,
Mindenhol megél,
Vén idő kopott vállára
Hull a falevél.
Ősz hangszere rezignáltan
Búsan hegedül,
Hallgat a Menny. Fogy az Élet
Rendületlenül.
Fonnyadt őszi napsütésben
Zörög az avar,
Pénz-fondorkodás miatt van
Mind nagyobb zavar.
Fagyos hajnalon becsapott
Remény didereg,
Hideg szélben hömpölyög a
Holt levélsereg.
Fejét csóválja az Idő,
S magában nevet:
Semennyi dollár sem hozhat
Tavaszt vagy Telet.
Fonnyad őszi napsütésben
Száz kérdés akad,
Kiborg lesz-e majd a világ,
Vagy ember marad?
Új fajt képeznek-e vajon
Majd a pénzesek,
Vízözön jön-e utána,
Vagy tűzfergeteg?
Fonnyadt őszi napsütésben
A Jövő-kapu,
A vén Idő sejti csak, hogy
Isten szomorú.
Fonnyadt őszi napsütésben
Vén Idő henyél,
Próbál nem gondolni rá, hogy
Közeleg a Tél.