Fonnyadt őszi napsütésben

Fonnyadt őszi napsütésben

Vén Idő henyél,

Próbál nem gondolni rá, hogy

Közeleg a Tél.

Aki közönyt vacsorázik,

Mindenhol megél,

Vén idő kopott vállára

Hull a falevél.

Ősz hangszere rezignáltan

Búsan hegedül,

Hallgat a Menny. Fogy az Élet

Rendületlenül.

Fonnyadt őszi napsütésben

Zörög az avar,

Pénz-fondorkodás miatt van

Mind nagyobb zavar.

Fagyos hajnalon becsapott

Remény didereg,

Hideg szélben hömpölyög a

Holt levélsereg.

Fejét csóválja az Idő,

S magában nevet:

Semennyi dollár sem hozhat

Tavaszt vagy Telet.

Fonnyad őszi napsütésben

Száz kérdés akad,

Kiborg lesz-e majd a világ,

Vagy ember marad?

Új fajt képeznek-e vajon

Majd a pénzesek,

Vízözön jön-e utána,

Vagy tűzfergeteg?

Fonnyadt őszi napsütésben

A Jövő-kapu,

A vén Idő sejti csak, hogy

Isten szomorú.

Fonnyadt őszi napsütésben

Vén Idő henyél,

Próbál nem gondolni rá, hogy

Közeleg a Tél.