Egy régi, áldott
Friss tavasz hozott,
És Te lettél a lelkünk tavasza;
Mózeskosárban érkeztél
Haza.
Izgága voltál hosszú évekig,
Huncut kis apró, mozgékony csoda…
Aztán hamar elnyelt
Az iskola.
Te csacsogó, szép örömlobbanás;
Tele volt Veled
A régi lakás…
Szerelemföldről jöttél,
Mint követ;
Nem kaptunk Tőled mást,
Csak örömet.
De mára mi történt Veled?
Talány…
Hová tűnt el a tündér pici lány?
Ma már helyette ifjú hölgy vonul,
Kópé tavasz kuncog az új csodán,
Én meg csak ülök, és
Tátva
A szám…
Hogy’ nőhettél fel ilyen hirtelen?
Rád szerelem, felnőttkor,
Munka vár,
Hogy lehet?
Nemrég még: Mózeskosár…
Az Idő kérlelhetetlen,
Szalad;
Kislány voltál,
Most felnőtté avat,
Majd az is múlt lesz, hogy ma láthatunk,
Anyáddal egymásba
Kapaszkodunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: