Hűvös május, hideg hajnal,
A napfény ritka még,
Torzonborz esőfelhőkkel
Gomolyog az ég.
Szél süvít komor panasszal,
Fakó csend pereg,
Május orgona-jelképe
Némán didereg.
Ki tudja, lesz-e nyár idén,
És remények sora,
Vagy marad a bátortalan
Torz melankólia?
Spórol a május. Száz virág
Akárhogy kérheti,
És amit most megtakarít –
A Semmit élteti.
Divat-becsapta májusunk –
Mivel most ez dukál –
Leépít drága fényeket,
S öltönyben kalkulál.
Májusnak – mire sírba száll –
Jut vastag, nagy profit,
Az mindörökre az övé,
Hisz mást se boldogít.
Mások szavára májusunk
Úri módon süket,
Csak hadd halljon agrárhonban
Éhen a becsület.
Szegény május… Az ő hona
Talán a rózsatál,
Semmiképp se a vénülő,
Nyűgös vadkapitál.
Jön majd a június hamar,
És helyet követel,
És május-Hamlet töpreng majd,
Hogy hol rontotta el.
Május-álcájú rossz világ
Rút színeket kever,
De Létünk boldog lényegét
Nem rabolhatja el.
Mert nem kell ahhoz hatalom,
Profit, pénz, utazás;
Csak szerelem, meg akarat
Meg elhatározás.
Szegény, folyvást csak halmozó,
Ravaszdi értelem;
A függetlenség szent hona:
Család és szerelem.
Hűvös május, hideg hajnal,
A napfény ritka még,
Tavasz után sóvárogva
Reménykedik az Ég.