Hűvös május

Hűvös május, hideg hajnal,

A napfény ritka még,

Torzonborz esőfelhőkkel

Gomolyog az ég.

Szél süvít komor panasszal,

Fakó csend pereg,

Május orgona-jelképe

Némán didereg.

Ki tudja, lesz-e nyár idén,

És remények sora,

Vagy marad a bátortalan

Torz melankólia?

Spórol a május. Száz virág

Akárhogy kérheti,

És amit most megtakarít –

A Semmit élteti.

Divat-becsapta májusunk –

Mivel most ez dukál –

Leépít drága fényeket,

S öltönyben kalkulál.

Májusnak – mire sírba száll –

Jut vastag, nagy profit,

Az mindörökre az övé,

Hisz mást se boldogít.

Mások szavára májusunk

Úri módon süket,

Csak hadd halljon agrárhonban

Éhen a becsület.

Szegény május… Az ő hona

Talán a rózsatál,

Semmiképp se a vénülő,

Nyűgös vadkapitál.

Jön majd a június hamar,

És helyet követel,

És május-Hamlet töpreng majd,

Hogy hol rontotta el.

Május-álcájú rossz világ

Rút színeket kever,

De Létünk boldog lényegét

Nem rabolhatja el.

Mert nem kell ahhoz hatalom,

Profit, pénz, utazás;

Csak szerelem, meg akarat

Meg elhatározás.

Szegény, folyvást csak halmozó,

Ravaszdi értelem;

A függetlenség szent hona:

Család és szerelem.

Hűvös május, hideg hajnal,

A napfény ritka még,

Tavasz után sóvárogva

Reménykedik az Ég.