Fáradt-zöldből – üdezöld,
Felsóhajt a fű, s a föld,
A por sárba gyúrva már,
Száll a pompás illatár.
Öt perce múlt – milyen rég…
Zengett-zúgott fent az ég,
S fésületlenül szakadt
Fejünkre az áradat.
Csupán röpke pillanat,
S minden más pályán halad,
S míg mindent megérthetünk,
Véget ér az életünk.