Vénülő időben,
Fásult napokon,
A szférák zenéje
Hervadt, monoton.
Hever az öreg Nap,
Mint fagyott szeder,
Sugaras orcáját
Köd takarja el.
Fenn a fellegek mind
Szürke fantomok,
Születő Tavaszban
Holt Tél imbolyog.
Vénülő időben,
Fásult napokon,
Jövő kopogtat a
Zárt ablakokon.
Hallgat a Múlt, mint egy
Fáradt idegen,
Kocsmaasztal mellett
Locsog a Jelen.
Perc-létű rossz kánon
Szószéken dadog,
Távol-ködbe vesznek
Néma távlatok.
Vénülő időben
Fásult napokon,
Int sok ifjú emlék,
S a régi Balaton.
Foszló idő-tokban
Száz emlék ragyog,
Ők formáltak azzá,
Aki most vagyok.