Pete László Miklós versei

Tavaszi alkony

Pajkos fényű Holdnak köszön

Lombkoronás virágözön,

Csillag battyog fénycsóvával,

Hatalmas éj-parókával.

 

Föld és égbolt csókja csattan

Violaszín alkonyatban,

Felhő fürdik langyos szélben,

Ágyat vet a messzeségben;

 

Távol ködben varjú röppen,

Idő fáradt cseppje csöppen,

A világ árnyéka görbe,

Múlt hömpölyög körbe-körbe.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!