Mint archaikus fejszobor
Arcán a torz vigyor,
A vén Tél haldokolva bár,
De vihog valahol.
Kaptunk hát újra bősz fagyot,
És temérdek havat,
A vereség előtt a Tél
Még bosszúsakkot ad.
Sápadt a táj. Halottfehér
Kripta a hólepel,
S a rosszkedvűen szürke ég
Előtte térdepel.
Tán újraéled most a Tél,
S reményünk elveszi?
Csak akkor járhatunk mi jól,
Ha nem hiszünk neki.
Ezer jelmezben bujdokol
Világok közt a Tél,
Ezer fényévről érzi meg,
Ha tőle bárki fél.
Pénz, kényszer, harc és hatalom
Ezernyi álneve,
Csak annyit árthat, amennyit
Mi gondolunk vele.
A Szerelem a Lét oka,
Hitünk abból ered,
Makacs idei Tél koma,
Immár Isten veled.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: