Pete László Miklós versei

Tétova téridő

Téridő, a vén pojáca,

Az érdemes veterán,

Memoárját hirdeti

A Vaterán.

Csupa prófétikus emlék,

Vegyétek meg, tudós elmék!
A Lét így jön és megy tova,

Gyalog – mivel nincsen lova.

Az üstökös csóvát lógat,

Így irtja a rágcsálókat.

Galaxisok tekeregnek,

Vegyen könyvet a gyereknek.

 

Téridő, az öreg mester,

Övé a vén  penzió:

Tizenegy Dimenzió;

Ott a kertjét műveli,

Esténként a Lét szoknyáját

Diszkréten

Felemeli.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!