Zörög a száraz fűcsomó,
Lehullt a sok levél,
Elszunnyadt már a körtefa,
És közelít a tél.
Bágyadt az ég, a lomha Nap,
Felhőágyon lebeg,
És megvénült az egykori
Vad nyári fergeteg.
Díszruhát ölt a büszke ősz,
Ragyog földön-hegyen;
Azt szeretné. hogy búcsúja
Verőfényes legyen.
Emlékeink füstoszlopa
Az égben tekereg,
Élénk a múlt, mesélne még,
S a jelen szendereg.
Világom centrumában áll
A kicsi házikó,
Benne meghitt öröm fogad,
S a drága Anikó.
Flancot nem ismertem soha,
S a bankszámlám makog;
Kincstáram mégis végtelen:
Nagyon gazdag vagyok.
Mint meteorok zápora
A nyári éjszakát,
Betölti fénnyel a jelent
Az egyre több barát.
Távozni készül már az év,
Lehullt a sok levél,
Átölelem a Hitvesem;
Hadd jöjjön hát a tél.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: