A vén Nap fényorgiával köszönt,
A csípős hideg csendben menekül,
A tájra madárcsicsergés terül,
A szelíd reggel reménységet önt.
A busz szalad a szürke út szalagján,
Kétoldalt zöldben ragyog a világ,
Kevély pompában ezer tölgyfaág,
Mint díszőrség az élet ünnepnapján.
S amint a fák sorfala lépeget,
Az égbolt hamvasszürke peremén,
Az élet nem ismer – most sejtem én –
A szent tavasznál nagyobb ünnepet.
(2009. április 28.)