Ők harmincvalahányan,
Én pedig egyedül,
Akónyi őszi musttal
Egy csepp óbor vegyül.
Szentély az ember lelke,
S oltár az ismeret;
S a legfőbb tudomány az,
Hogy a világ szeret.
Ha minden tanítványom
Az Ég felé viszem
És élni boldogítom;
A dolgom jól teszem;
Itt minden másnak látszik
Annál, amit jelent,
Tanár csak önmagának
Adhat elégtelent.
Olyan világ jöhet még,
Hogy nem lesz iskola,
De nevelés, ha nem lesz,
Ember sem lesz soha.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: