Száll az idő

Száll az idő,

Mint szélben a falevél,

Mint szürke légből a hideg eső,

Mint ázott karvaly,

Prédára leső,

Mint akarat;

Önmagát kereső.

Száll az idő,

Mint a lándzsa hegye,

S mi repülünk

Sötéten át

Vele.

Száll az idő,

S mi: sok kába,

Kapaszkodunk

A Pillanat szépséges hajába;

Ezeket az Idő nem veszejti,

El se felejti,

Mert boldogságunk

Ezek mélye rejti;

Küzdünk érte,

Hogy érezzük: megérte –

És önmagunkat adjuk érte

Az Időnek

Cserébe.