A Tél rozoga, ócska kürtjén
Recsegve száll a hang;
Farkasordító hangulatban
Van most a vén bitang.
Jégborda nyújtózik a földön,
Léptünk alatt ropog,
Hideg-adót vet ránk a hajnal,
S a kezünk nyomorog.
Szürkén, kifosztva koldul Napot
A föld, s a büszke ég,
Új szörnykorszak rémét idézve
Szorít mindent a jég.
Jeges sziréndalt énekelget
Fülünkbe a hideg:
“Ne hidd el, ember, hogy a tavasz.
Énnálam melegebb!”
De a legenda mindig makacs
Mondja, suttogja is:
Ne féljetek, jön március,
Utána április.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: