Ünneplőt öltött Nyár koma,
Szentség az Élet otthona.
“Én” mindig a Lét közepén;
Annyi világ, amennyi “Én”.
Csend van, csak az Idő fecseg;
A dolgok nem teremtenek.
Kicsi Otthon létbe tártan
Áll az esti illatárban.
Boldog perc, örömmel teli;
Világcentrummá szenteli.
Ki-ki áll szent hona fokán;
Aki nem – csak bolygó profán
Otthon bújik szép szentségbe;
Isten jön el vendégségbe.