Pete László Miklós versei

Október utolsót lehel, Gyászolja a levél-lepel.   Bágyatag őszi verőfény; Minden haldoklásban – Remény.   Alig maradt levél a fán, Kemény a sár – Ősz derekán.   Október utolsót lehel, Idő mindent Múlttá vedel…   Fogy az Ősz és fogy az erő, Ollóba fog Múlt és Jövő…   Egy évszázad – egy fuvallat; Feszül a… Tovább »

Nyári álmok, tündérszépek – Minden újra él – Tartsátok meg lelkeinket, Hogyha jön a tél.   Nyári álmok, mesebeli, Nevető világ, Nem is sejtik, hogy télen majd Elszárad az ág.   Nyári álmok, dologidő, Aratás, szüret, Hogy ne legyen a téli fagy Gyilkos és süket.   Nyári álmok, csóklakoma, Esküvő, szekér, Hogy legyenek újabb csókok,… Tovább »

Kicsi asszony, Kicsi párom, Drága Anikóm…   Kicsi asszony, Kicsi párom, Drága Anikó, Életem kunyhójában Legfontosabb Lakó.   Lányok gondos Édesanyja, A kicsi ház gazdasszonya, Drága Anikó   Kicsi asszony, Kicsi Társam, Szövetségesem; Folyam vagy, És mellékfolyód lett Az életem.   Volt: Két fiatal szerelme; Lett: Család: a Lét értelme.   Kicsi asszony, Kicsi társam,… Tovább »

Mindig a nyár idején kell számot vetni az évre, Hogy maradunk szabadok, hogyha megint jön a tél. Mert amikor már lombokon érzik a Tél közeledte, És még nincs tüzelő, hasztalan ám a panasz.   Most szedi ráncba a Nyár tiritarka virágait éppen; S tétova holnapnak érleli békéjét. Gondosan óvja a téltől a holnapi szót, a… Tovább »

Eltelik az újabb nyár is, Mégse leszek liberális.   Nem globális, Csak lokális Régimódi populáris Körmölgeti e sorokat, Aki nem ad nagyon sokat Multi fogpaszta-beszédre, Se beteg ork hőzöngésre, Hogy magyar az Isten fia; Ez is, az is Csak mánia.   Szent szó a demokrácia, De ez másféle krácia, Ami itt nálunk települ, És leginkább csak celebül… Tovább »

Égi pályán, földi létben Lelkünk égben, Magunk Létben Messzeségben, Közelségben, Nehéz évben, könnyű fényben, Égi pályán, földi létben…   Kormányozzuk a hajót, Élve álmodunk valót, Porban, Réten, Minden héten Égi pályán, földi létben…   Égi pályán, földi létben, Gazdag földben, Szegény égben, Életben Vagy sötét révben, Anyag-éjben, tiszta délben; Égi pályán, földi létben.   Ha… Tovább »

Rongy, bárgyú statisztika méri az emberi létet, Hogy kinek ennyije van, annak az élete jobb.   Mintha csupán egyedül tárgyaknak a birtoka mérné Isten rejtélyét; emberi létünket.   Életszínvonalat nem mér, csak a pénzbeli mérce; Milliomos van fent, minden más meg alul.   Nincs mit ezen keseregni: a pénz a világ puha héja; Emberi Lét… Tovább »

Leszálltatok az Idő vonatáról, S egy szürke ösvényen Eltüntetek; Hiányotok fáj, S emléketek Magában kesereg.   A könnyek függönyén Távoli hétköznapok Árnya Kopog, S a meghitt Múlt Mélázva Andalog.   Holtak. Az Időnek már nincs szüksége Rátok, Csak nekünk lenne Fájdalmas-nagyon; Túl félszeg óhajon, Túl elfelejtett pillanatokon.   Anyám derűje, Zsörtölődő kedve A Pillanat is… Tovább »

Felejt A fű, A fa A rét, A csillagok; S az ember nem felejt.   Itt voltatok velünk Valaha; Még itt marad utánatok A kezetek nyoma, S az alkony csendje, Ha szép, És tétova.   Felejt A fű, A fa A rét, A csillagok; S az ember nem felejt.   Vigyáz Rátok Az emlékek sora,… Tovább »

Búcsúzó augusztussal Már együtt vénülünk, A Nyár hullámhegyéről Tél-völgybe készülünk.   Hőség is volt ám néha, Vígan tombolt a Nyár, Glédába állt szavára Az ifjú napsugár.   Térült-fordult a Nyár itt, Vidáman érkezett, Szerelmes életünkkel Sűrűn fogott kezet.   Virágözönt lehelt ránk, Frissült, újult a vér, Hogy éljen még az Élet, Midőn majd visszatér.  … Tovább »