Pete László Miklós versei

Mi a minőség? Szánalom? Tűnődni fonnyadt láncokon?   A szánalom – önsajnálat, Önmagába belefárad.   Mi a minőség? Kényelem? Hörögni puffadt kéjeken?   A kényelem – mű madárdal; Töltekezik önmagával.   Mi a minőség? Hivatal? Amit a köz annak akar?   A hivatal papírt áldoz, Imádkozik – önmagához.   Mi a minőség? Tananyag? Szintetikus elme-abrak?… Tovább »

Őszi eső csiklandozza A vén magyar kendőt, Éppen most spórolják el A múltat és jövendőt.   Szürkén pirkad, ködös az ég, Csak az alkony tarka, Tétlen kézben könnyen lesz A kardból macska farka.   Magyar jövő fehér botját Kóbor kutya fogja, Holnap ki lesz kapcsolva A Remény telefonja.   Süllyed már a magyar jelen, Égre… Tovább »

Mi a líra? Talán bizony ködtakarós, Iszapszürke, Kócos, borzas Szóözön? Tiszta szónak, Olvasónak, Magyar múltat folytatónak Talán vissza se köszön?   Vagy esetleg Mesterséges, Émelyítő Füsttömeg? Sárban csúszik, Se ritmust, Se igaz utat Nem követ?   Ez lenne talán a líra? Műkoszorú üres sírra?   Dadogó, petyhüdt halandzsa? A sátán koszlott bakancsa?   Mákonyok gerjesztik… Tovább »

Betört hozzánk az Ősz-sereg, Vén fák esőkönnye pereg.   Hull a sárba levél-adó, Ősz – az új betolakodó.   Mindent eláraszt bús hada, Szaporodik a pocsolya.   Betört hozzánk az Ősz-sereg, Vén halál sárban hentereg.   Nyarat oszlat, vált ködökre, Azt képzeli: mindörökre.   Ősz, a sanda élet-kufár Vén fanatikus Télre vár.   Betört hozzánk… Tovább »

Hetirendem kész lett, Néhány apró részlet: Meglehetős sűrű lesz Az értekezlet-készlet. A mai természet Balga szó-tenyészet, Betű-tető, szó-bacilus, Hazája: enyészet. Ez lesz hát a heti trend, Tükrözi a hetirend, A fejekben Fent Ahogy lent Nagy lesz most A csend.  ... Tovább »

Messze, túl a láthatáron Vigyáz ránk az éber Álom.   Míg álmaink el nem tűnnek – Van célja az életünknek.   Ős Becsület örök áron, Messze túl a láthatáron.   Messze túl a láthatáron Múltunk hófehér oltáron.   Cselekvő hazaszeretet Ha van, ma is csodát tehet.   Messze túl a láthatáron – Szabadság vagy globál-járom…. Tovább »

Hol volt, hol nem volt valaha, Égig ért, mint minden csoda, De mára a híres nyárfa Rég el lett privatizálva.   Bárány volt, ma csupasz birka, Gyapjat növesztett, míg bírta, Arany szőre híján béget, Úgy várja a sivár véget.   A király legkisebb lánya Vénebb, mint egy fonnyadt kánya, Sok rúzsa és kevés pírja, Emlékiratait… Tovább »

Csillog a hó – jégfehéren; Mesebeli tél, Hideg arcú hótündérlány Altatót mesél. Fázik, aki él, Mesebeli tél.   Havas út mentén áll a Sok havas házikó, Havas utcán pöfög néhány Havas autó, Hófehér a tér, Mesebeli tél.   Ablakból csodás képeskönyv, Közelről rideg, Hóropogás rekedt hangján Kacag a hideg. Csilingel a szél, Mesebeli tél.  … Tovább »

(2009. június 10.) Te kedves, jó magyar bürokrata! Azt képzeled, a kalács illata Az éhséget elfojtja, csillapítja? Ne gondold, hogy Te vagy Naszreddin Hodzsa, Ezer árnyékot kaphatsz el, azt látod; A végén mégis üres lesz a zsákod.   Hol van az érdemi munka nyoma? A magyar ifjúság állapota Mutatja azt kérlelhetetlenül, És semmi okmány nem… Tovább »

Mendegél az Élet, Mindig csak tovább, Egyre újabb esztendőnyi Városokon át.   Némelyik aprócska, Másik jókora, Hűvös estén jólesik az Emlék-vacsora.   Itt-ott ki van írva: “Az emlék harap!” Muskátlis kapuk jelölnek Boldog napokat.   Mendegél az Élet, Őszül a vidék, Visszanézve ragyog a sok Emlék-töredék.   Sziklás hegyoldalban Idő hajlata, Integet a Múlt, akár… Tovább »