Pete László Miklós versei

Felhőpamacsok

A tiszta kék ég mezején Habos felhő-kölyök, Fent hancúrozva azt hiszi, Hogy most a nyár örök.   És mint fehér mackómama Mellett jeges bocsok; Gyülekeznek az oldalán A felhő-pamacsok.   Hószínű vatta-seregük Fényes eget harap, Vígan vonulnak, s melegét Zúdítja fent a Nap.   A pajkos fürge bodruk Mit is sugall nekem? Szendergő Asszonykámat Azonnal… Tovább »

Mindig felszárad a sár

Mindig felszárad a sár, Ami Szellem: Visszajár.   A díjosztó hivatal Csupán cifra ravatal.   Ezer mag a sár alatt; Helyben csak a holt marad.   Mindig felszárad a sár, Aki szeret: Hazajár.   Modern bozótdémonok: Pénz és hatalom morog.   Amíg van Otthon, S Haza: A Jónak lesz igaza.   Mindig felszárad a sár,… Tovább »

A végtelen?

A Végtelen? Talán Lapos koszorú Isten homlokán; Darócból vágott bú-eloszlató, Hogy ne sírhasson a Mindenható…   A Végtelen? Talán Álmokban elszórt folyondár csupán, Csillagokból szőtt vén álom-való. És végigálmodva eldobható…   A Végtelen? Talán Játékos dísz a Halál oszlopán, Nagy kényelmes koporsó-takaró, S az örök sírban raktározható…   A Végtelen Talán Olcsó homlokpánt a Lét… Tovább »

Mindhalálig

Mennyi van még? Majd elválik… Együtt élünk Mindhalálig.   Együtt, Együtt, Mindhalálig.   Rojtos régi Idő szakad, A Szerelem Velünk marad.   Amíg élünk, Velünk marad.   Lélekmeleg Veled, Velem; Kint: Rohan A Történelem.   Védelem: Csak a Szerelem.   Mennyi van még? Majd elválik… Együtt élünk Mindhalálig.   Mindhalálig, Mindhalálig.  ... Tovább »

Mi, örök kamaszok

Az esztendők jöttek-mentek, Évtizedek múltak, Boldogságos vágyaink Sohasem csitultak.   Odakint sznob dőreségek Haláltáncot ropnak, Idebent megmaradunk Örök kamaszoknak.   Élet Igaz Léttel él; Nem lennék, Ha nem lennél.   A magány vad szakadék; Nem lennél, Ha nem lennék.   Örök kamaszok, A vén Idő foga vacog, A hétköznapban halál kavarog, A zsákutcába futott lét… Tovább »

Esti órán

Már pára-könnyet ásítoz A késő nyári reggel, És minden hétköznap megint Öt órakor kelek fel.   Az idő vágtat szüntelen, S majd egyszer Nem leszek; Tán megmaradnak csókjaim, Mint halvány, Halk neszek.   Még kapható a röpke nyár, És újra ősz az ára, És láthatjuk megint talán Egyszer majd, nagy sokára.   Az idő vágtat… Tovább »

Mi az, ami…

Mi az, ami… Folyton fejlődik, bővül évről évre, Bábel tornyaként növekszik az égre, Aztán csak vége, Úgy tűnik el, Hogy nem marad pora, És kiderül, hogy nem is volt soha?   Mi az, ami… Gyermekkorunkban volt, s terjeszkedett, Aztán egy napon végleg odalett, Vagy talán megint újjászületett?   Mi az, ami… Azt hiszi, hogy az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!