Tőled búcsúzom utoljára,
És Te fogadsz, ha érkezem,
Túláradóan, lelkesen,
Ahogyan ember sohasem.
Hálás vagyok Neked, ha látom,
Hogy Anikómat szereted;
Hogy él még velem és Veled,
Nagyon nagy érdemed Neked.
Hűséges, szép tekinteted,
Meleg Szemed,
Határtalan szereteted
Átfűti lelkemet;
Az vagy Te, ami ritkaság:
Megvesztegethetetlen jóbarát.
A nyomasztó nap ezer gyilkos mérge,
Leválik rólam, akár a fa kérge,
Ha boldogságod,
Mint a lavina,
Lezúdul rám…
Jó, hogy velünk vagy,
Drága
Kis kutyám.