A szakállamba ősz sörte vegyül
Élek és
Írok
Rendületlenül;
Más ősznél ez se rövidebb,
Se hosszabb.
S a világ nélkülem se lenne
Rosszabb.
Sorsom a dolgát éppen most teszi,
Egy korban,
Mely
Atlantiszt
Nem hiszi,
S midőn a pénznek nem hódolni
Vétek,
Szerény és tiszta
Szerelemben
Élek.
Nem hiszek
A giccsnek,
Rongynak,
Csalónak;
Öreg vagyok én már
Megalkuvónak;
Nem hiszem, hogy Létnek
Dollár az ára,
Szükség van még mindig
Hitre,
Hazára.
Még mindig
Sejt a sejt,
És rost
A rost,
Akármi műanyag terjedne
Most;
A Szerelemhez
Ketten kellenek,
S a Lényeg
Még nem halt meg,
Emberek.
Nem hiszem,
Hogy kastély
Az ócska csónak
Öreg vagyok én már
Megalkuvónak;
Nem hiszem, hogy türkiz
A macska
Farka;
Nem hoz éltet
Új színt,
Ami tiritarka.
Nem szuper
Propeller
Kell most
A lónak;
Öreg vagyok én már,
Megalkuvónak;
Éntőlem a tolvaj
Bíborba bújhat,
Tolvaj nevezettől
Mégse szabadulhat,
Akik ma
Csalnak,
Lopnak,
Rabolnak,
Jövendő világot
Mégse szavatolnak;
Jöhet a vénséges,
Deres november;
A gyilkos,
A tolvaj,
Most is gazember.
Míg ujjaim a fehér lapra rónak;
Míg gazdája lehetek néhány szónak,
Látója
Rossznak,
Jónak;
Most már mindig öreg maradok
Megalkuvónak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: