A tiszta kék ég mezején
Habos felhő-kölyök,
Fent hancúrozva azt hiszi,
Hogy most a nyár örök.
És mint fehér mackómama
Mellett jeges bocsok;
Gyülekeznek az oldalán
A felhő-pamacsok.
Hószínű vatta-seregük
Fényes eget harap,
Vígan vonulnak, s melegét
Zúdítja fent a Nap.
A pajkos fürge bodruk
Mit is sugall nekem?
Szendergő Asszonykámat
Azonnal meglepem!