Már pára-könnyet ásítoz
A késő nyári reggel,
És minden hétköznap megint
Öt órakor kelek fel.
Az idő vágtat szüntelen,
S majd egyszer
Nem leszek;
Tán megmaradnak csókjaim,
Mint halvány,
Halk neszek.
Még kapható a röpke nyár,
És újra ősz az ára,
És láthatjuk megint talán
Egyszer majd, nagy sokára.
Az idő vágtat szüntelen,
S majd egyszer
Nem leszek;
Ölelő karom melege
Valahol
Ott rezeg.
Az év is öregszik megint
Reggelre kelve kába,
És alkonyatkor a Napot
Már alig bírja lába.
Az idő elvágtat velem,
Benő majd fű,
S moha;
De ami bennem már örök
Az nem hal meg
Soha.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: