Mendegél az Élet,
Mindig csak tovább,
Egyre újabb esztendőnyi
Városokon át.
Némelyik aprócska,
Másik jókora,
Hűvös estén jólesik az
Emlék-vacsora.
Itt-ott ki van írva:
“Az emlék harap!”
Muskátlis kapuk jelölnek
Boldog napokat.
Mendegél az Élet,
Őszül a vidék,
Visszanézve ragyog a sok
Emlék-töredék.
Sziklás hegyoldalban
Idő hajlata,
Integet a Múlt, akár egy
Fáradt nagymama.
A Jövő, mint vékony
Ködfátyol, lebeg,
Várakoznak eljövendő
Újabb életek.
Mendegél az Élet,
Mindig csak tovább,
Roskadoznak új elvek, meg
Régi paloták.
Régi reményekből
Új jelen terem,
Nem lehet örökké ifjú
Csak a Szerelem.