Pete László Miklós versei

Mégis, mégis…

Jelen sárban,

Jövő kárban,

Baltával agyonvert nyárban,

Silány, filléres

Világban;

Hajnal csípős, deres bája,

Első kávé aromája,

S a remények körtefája,

Mi tagadás:

Jólesik.

 

Halott nyárban,

Süket árban,

Halállal terhelt határban,

Alamuszi

Valóságban;

Munka izgalmas türelme,

A tanítványok figyelme,
Anikó ezer szerelme

Árad,

Mint

A mágia.

Gond-cseberben,

Baj-vederben,

Szeptemberi novemberben,

Mindhalálig tartó perben,

Mégis, mégis,

Van

Öröm.

 

A világ csapkod

Vagy lottyan,

Lehet úgy rossz, ahogyan van,

Meg se kottyan,

Amíg vannak

Belső körök,

S Általuk

Az Élet

Örök…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!