Májusi ars poetica

Ablakomon beleső

Csendes májusi eső

Áztatja a kertemet.

 

Friss májusi Szeretet,

Rovott telet eltemet,

Vígan, zölden mosolyog.

 

A rosszkedv már nyikorog,

Pesszimizmus csikorog,

Táncba hív a Kikelet.

 

Komor, rossz lózungos sorok,

Erőltetett szimbólumok

Helyett Létet akarok.

 

A kényelem rossz fogat,

Halandzsa-létre ragad.

 

Alabástromtornyokat

Renegát líra fogad.

 

Ablakomon beleső

Csendes májusi eső

Kopog az ereszemen.

 

Ponttalan és monoton

Nyúlós-nyálkás sorokon

Díjasok kérőddzenek.

 

A pokolban káosz éget;

Ritmusban lakik az Élet.

 

Elkorhadt szavak helyett

Fényes sorok kellenek.

 

Toprongyos nyugat-mánia,

Redves, lapos szó-mágia

Helyett egyszerű tisztesség.

 

Dolgos, egyszerű békesség,

Nem arcra kent piros festék

Hozhat emberibb jövendőt.

 

Ablakomon beleső

Csendes májusi eső

Ígér békés éveket.

 

Magyar szóval, igazul,

Magyar szóval,

Magyarul.

 

Magyarnak szült az Anyánk,

Magyar líra a Hazánk.

 

Az Apánk magyarnak nemzett;

Sose voltunk bűnös nemzet.

 

Hetyke májusi vihar,

Nem is tudja, mit akar.

 

Öreg fűzfán varjú károg,

Médiából hazugságok

Globál-károgása hallik.

 

Odakint még nem pitymallik,

Ősrégi vihar morajlik.

 

Sziréndalok rikoltozzák,

Hogy csak a pénz a Szabadság,

Pedig a pénz keshedt vágya

Csak a Szabadság hiánya.

 

Önelégült orángután

Tollászkodik mű-pálmafán…

Messze van még

A Kánaán.

 

Ha majd egyszer,

Ha valaha

Mindenkinek lesz

Otthona.

 

Ha majd egyszer nem kell félni,

Csak dolgozni kell,

Meg élni.

 

Ha majd egyszer senki se fél,

S ha az Igazság is

Megél.

 

Mindenkinek lesz munkája,

Kenyere;

Szerelemre,

Alkotásra

Ideje.

 

Ha majd minden nyelven lehet

Dalolni a szerelmeket,

S minden nyelvet

Megértenek.

 

Ha mint napsugár az ágra,

Úgy mosolyog a világra

Az Isten vidám békéje.

 

Szebb gyermekkor lesz,

S öregkor: boldogabb;

S a profitnál

Az Élet lesz

Fontosabb.

 

Ványadt szellő

Ücsörög a körtefán;

Magyon-nagyon messze még

A Kánaán.

 

Friss, tavaszi illatár,

Májusi víg napsugár

Hitet és reményt ígér.

 

Azt mondja a friss tavasz:

Hit és Ritmus –

Ugyanaz.

 

Amíg a Ritmus dobog,

Az isteni tűz

Lobog.

 

A mélységes éjszakában,

Globál profit-puszaságban

Líra szent tüze lobog.

 

Május, nóták, Kikelet,

Vén Nap a világ felett;

Az Ember még

Jobb lehet.