Lucskos, morcos nyárelő,
Hunyorog az égbolt,
Élni annyi: megőrizni
Mindent, ami szép volt.
Rongyos Isten köntöse,
Rojtos a kalapja;
Az igazi nyarat nem csak
Kánikula adja.
Vigyorog a vén Idő,
Szeme összehúzva;
Illatos kert a jövendő,
Vagy meredek csúszda…
Lucskos, morcos nyárelő,
Didereg a végzet;
Nyáron mindig hoppon marad
A hideg enyészet.
Régi pelyhes nyarakat
Álmodik a reggel;
Napot köszönt a délelőtt
Fagyos tisztelettel.
Éledezik a Remény
Körtefalevélen;
Búsan hentereg a Jelen
Vizes televényen.
Lucskos, morcos nyárelő,
Foszladozó égbolt;
Amíg élünk, nem halhat meg
Semmi, ami szép volt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: